Szóval egy Pest megyei kisváros - 2008. januárja óta immár fideszes vezetésű. Kellőképpen kiutálták az emeszpés polgármestert, és új választást írtak ki, hogy végre visszaszerezzék elvesztett pozíciójukat - művelődési házának honlapján felfigyeltem egy pályázati felhívásra.

Első körben a fiamnak ajánlottam, mert a hirdetés szerint rendezvényügyeletes-berendezőt kerestek. Én úgy gondoltam, hogy ez egy kis recepciós és egy kis hórukk típusú munkaköröcske, heti húsz órában, közalkalmazotti besorolás szerint. Aztán amikor jobban belemélyedtem a dologba, feltűnt, hogy érettségi bizonyítvány is szükségeltetik e nemes feladat elvégzéséhez, és a munka fizikai része kimerül a rendezvényre érkezők számára átadott kulcs felemelésében.  Ha lúd, legyen kövér - gondoltam, és izibe elküldtem a megadott email címre saját jelentkezésemet is. Mivel túlfizetett köztisztviselő lévén valahogy mégsem vet fel a pénz, úgy gondoltam, másodállásban baró jól ellátnám ezeket a teendőket magam is.

Másnap - mivel arra jártam - rákérdeztem az esélyekre egy, éppen a helyszínen tartózkodó illetékestől. Mint kiderült, a pályázat beküldésére megadott email cím tulajdonosa szabadságát tölti, úgyhogy eleve fölöslegesen tipródtam az önéleletrajz beküldésével, ráadásul bizalmasan a munkát már meg is kapta egy ismerős ismerőse.

Ja, elfelejtettem mondani, hogy a pályázatok beküldési határidejéig még hátra volt bő egy hét. Ehhez képest máris lebonyolították az interjúkat, és kiválasztották az alkalmas személyt az embert próbáló feladatra.

Hát, úgy tűnik ebben az országban már csak így mennek a dolgok. A zsíros állásokat pártszimpátiától függetlenül kizárólag Micimackó barátai és üzletfelei nyerhetik el.

Ha nem tartozol közéjük - ahogy én sem - akkor neked bizony pajtikám egyszerűen coki!