Több pénzt az egészségügynek! Több pénzt az oktatásnak! Több pénzt a közösségi közlekedésnek! Több pénzt a nyugdíjasoknak! Több pénzt a nagycsaládosoknak! Több pénzt a fogyatékkal élőknek! Több pénzt a sportnak! És úgy egyáltalán: több pénz, és passz!

Ámen!

Több pénzt az önkormányzatoknak!

Na itt álljunk meg egy szóra!

Kezdjük ott, hogy minden önkormányzat legyen szíves felülvizsgálni a költségvetését. A személyi juttatásokat sűrű fésűvel kéretik átfésülni, különös tekintettel a vezető köztisztviselők juttatásaira.

Kéretik továbbá javaslatot tenni a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítására, megkülönböztetett figyelmet szentelve a diplomás, ámde kezdő munkavállalók egekig magasodó bérére. Párhuzamosan a harminc év munkaviszonyt, és gyakorlatot maguk mögött tudó, ámde éhbérért dolgozó köztisztviselők bérét kéretik felemelni legalább a megélhetéshez szükséges szintre.

Miután ezeken túl vannak, kérjük kigyomlálni minden bújtatott fizetéskiegészítést a hivali vezetőkkel kapcsolatban. Ilyenek például a vezetői tréning néven futó wellness hétvégék, a különböző jogcímeken folyósított költségtérítések, a feladatkörrel szorosan összefüggő munkákért számfejtett céljutalmak, a helyi adók behajtásáért kifizetett jutalékok és a többi.

Ha a személyi juttatásokkal végeztek, áttérhetnek a dologi kiadások közötti molyolásra. Mint például az úgynevezett településmarketing kiadások, - leánykori nevükön repiköltségek - a külsős megbízási díjak és a sok száz milliót kitevő mindenféle szakértői díjak. Utóbbiak értelmét nem is igazán látom. Ennyi diplomás, jól fizetett köztisztviselő mellett - akik nyilván a gazdaság és a közigazgatás tudorai - teljesen felesleges szakértőket alkalmazni, nemde?

Aztán nézzék talán át költségvetésük bevételi oldalát is. Azok az önkormányzatok, akik iparűzési adót nem lelnek a sorok között, talán szálljanak kissé magukba.

Bármilyen meglepő, de a jól menő önkormányzatok területén is emberek élnek, akik egy csomó kényelmetlenséget felvállaltak azért, hogy településükön megtelepedjenek az ipari és kereskedelmi cégek, akik adót fizetnek a tevékenységük után. Az állandóan környezetvédelemről papoló zöldek is tükörbe nézhetnének néha. Úgy gondolják talán, hogy én - és a hozzám hasonló emberek, akik iparosodott országrészekben élnek - majd szagolom a benzingőzt, ülök a dugóban, ők pedig - akik foggal körömmel tiltakoznak mindenfajta fejlesztés ellen - majd a madárfüttyös udvaraikban üldögélnek a körtefa alatt, és tartják a markukat, hogy a közösből több jusson nekik? Elég érdekes felállás.

Itt van például a sukorói kaniszóügy. Lehetséges, hogy a telekcsere körül történtek turpisságok. De ha a környezetvédelemre, és a közbiztonságra való hivatkozás szolgál a beruházás elleni leghatásosabb érvként, akkor soha többé ne kérjenek támogatást az államkasszából. Valamit valamiért. Nem kell kaszinó? Jó, ne legyen.

De akkor a közös tortából sem jár nagyobb szelet!