Őrültek, akik hibás génjeikben hordozzák a gyilkolás opcióját, és bármelyik pillanatban kitörhet belőlük az állat. Lehet, hogy megkívánják felebarátaik vagyonát, és úgy vélik, az jobb helyen lenne náluk. Lehet, hogy a szerelemféltés olyan abnormális erővel tör rájuk, hogy képtelenek megfékezni indulataikat.

És van, hogy látszólag többé-kevésbé normális emberek egyszer csak szétloccsantják a másik fejét. Pécsett ez utóbbi történhetett. Persze utólag a csoporttársak egy része emlékezni vél olyan jelekre, amelyek előre jelezhették volna a közelgő tragédiát. Utólag azonban könnyű okosnak lenni.

Egy azonban teljesen biztos: a dolgok nem a jó irányba mennek, és valamit sürgősen tenni kell.Viszont az is száz százalék, hogy nem az a megoldás erre az elharapózó erőszakra, amit a legnagyobb ellenzéki párt torkaszakadtából üvölt bele a nagy magyar pusztába. Még csak nem is az üvöltést látom a követendő útnak.

Valahogy úgy gondolom, most már aztán tényleg célszerű lenne leülnie tisztelt politikai elitünknek egy gumiszobában elhelyezett kerekasztalhoz, és megállapodni egy minimális együttműködési normában. Szabályozni kellene a fegyverviselésről szóló törvényt, és egységesen kidolgozni a közintézmények - különösen a közoktatási intézmények - biztonsági rendszerét. A személyiségi jogok ne élvezzenek elsőbbséget az élet és a testi épség védelme előtt! A fegyverviselési engedélyhez például miért nincs szükség pszichológiai alkalmassági vizsgára? (Megjegyezni kívánom, hogy ilyen vizsgát ma már mindenkinek tennie kéne, aki a munkája során bármilyen formában mások testi vagy lelki épségét veszélyeztethet!)

A diákoknak joguk van tanulni - ha tehetségük engedi - nem kevés közpénzből. Nem ártana az emlékezetükbe idézni a kötelezettségeiket sem, mert lassan már elfelejtik, hogy vannak ilyenek is. A fegyverviselési engedélyhez például miért nincs szükség pszichológiai alkalmassági vizsgára?  Igen sajnálatos, hogy ez még nem jutott eszükbe a törvényalkotóknak...).

A parlamenti ellenzéknek pedig ki kellene már nőnie a csőlátátásból, különös tekintettel arra a felfozott izgalomra, amellyel kormányra kívánkoznak. A fidesz frakcióvezetője nem átallott a szokásos módon - ahogy minden más problémát - azonnal politikai kérdéssé degradálni. Gusztustalan és szánalmas!

Kár, hogy gyakran elfelejtkeznek a klasszikus mondásról, miszerint "jön még kutyára úthenger!".