Legújabb gumicsontom a szánalmasságom, amit jobbról állandóan a képembe dörgölnek.

Nem azért, mintha nem lenne tele a hócipőm az összes nagyokossal, aki minden nap osztja az észt, de valahogy nekem soha nem volt mindegy, hogy milyen stílusban kapom a kiokosítást. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de az egyik - nem lényegtelen - oka annak, hogy nem a mostani ellenzéki pártok valamelyikére szavaztam, az éppen a stílusuk volt.

Pártállásodtól függően ne örülj, vagy mérgelődj, mert egyéb okai is voltak, amiért nem kellettek nekem. Minden esetre nem tetszett, ahogy azokkal, és azokról beszélnek, akik nem az ő oldalukon állnak. Akkoriban még nem tudtam, hogy úgy érzik, aki nincs velük, az ellenük van. Azóta rájöttem, hogy paranoiásak, és bizony-bizony így gondolják. Addig-addig cirkuszoltak, míg belém beszélték, hogy ellenük vagyok. Hogy ellenük legyek.

Na de kanyarodjunk vissza a szánalmasságra.

Fura módon erről a két szóról, - szánalmas, és ostoba - amit bizonyos politikusok egy öt perces interjú során politikai ellenfelük minősítésére legalább hatszor elmondanak - agymosási technikájuk lássuk be kiváló - egy régebben látott  showműsor címére emlékeztetnek. Friderikusznak volt egy Meglepő és mulatságos alcímű produkciója.

Valami miatt folyton ez jár az eszemben, pedig amit az általam most már nagyon unalmasnak talált két szó jelent, az sem nem meglepő, sem nem mulatságos. Sőt, kifejezetten gusztustalan, ordenáré, és bunkó.

Ez a minősítés olyan, mint amikor azt mondod valakinek, hogy olyan buta, mint hat pár rendőrcsizma. Egyszerűen nem lehet ellene védekezni. Nem lehet ellene érvelni. Nem mondhatja rá a sértett, hogy buta, aki mondja. Az olyan gyermekded. Olyan infantilis. Pedig mégis ezt kell tenni. Aki mást szánalmasnak, és ostobának nevez, az tudja meg, hogy ennél szánalmasabb, és ostobább dolgot nem is mondhatna. Hogy viselkedése gyermekded és infantilis. Kár, hogy van rá befogadó hallgatóság.

Pedig tudhatnák már, hogy attól még senki sem észkombájn, ha mást ostobának nevez.

Gondolom, ezek után érthető, miért bosszantanak bizonyos szófordulatok, amelyeket bizonyos emberektől rendszeresen kénytelen vagyok elviselni. Hiába próbálják elmagyarázni nekem, szerencsétlen pórnak, hogy nem rám vonatkoznak ezek a megjegyzések. Olyan, de olyan buta vagyok, hogy mindíg félreértem, amit mondanak! Hiszen ők sohasem úgy gondolják, ahogy én értem. Erre varrjál gombot!

Bevallom, még soha nem hallottam - de ha igen, nem voltam tudatában, mit hallok - kalotaszegi legényest. Különösen nem őszi alkonyon, valahol messze, Erdély szívében. Őszintén szólva, nem is igazán az én stílusom - mostanában Madcomra bukok. 

Bevallom, az átkosban nagyon büszke voltam a magyarságomra, pedig nem hallottam úton-útfélen, hogy büszkének kell lennem. Egyszerűen csak jött. A "testvéri országok"-ból érkező úttörőkkel táboroztam, - úttörővasutas voltam ugyanis, akár hiszed, akár nem. Piszok büszke vagyok rá a mai napig  - és nagyon örültem, hogy Magyarországot képviselem közöttük. Nem éreztem magam gyökértelennek, amikor külföldön voltam, és nem kis szerénytelenséggel magyaráztam, hogy nálunk hogy és mint mennek a dolgok. Hogy milyen finomak az ételeink, a boraink, és milyen kedves, vendégszerető nép a miénk.

Nem éreztem különbnek magamat más népek gyermekeinél, mert úgy gondoltam, hogy őket is anya szülte. Szóval elég jól elvoltam. Ma már rájöttem, hogy ez nagyon ciki.

Aki jól érezte magát a bőrében a "komcsik" - ez is milyen idétlen egy szó - országlása alatt, az nem is magyar ember. Az egy senkiházi, jöttment, áruló, zsidóbérenc és a többi.

Ma már inkább szégyellem,  hogy magyar vagyok. Elment a kedvem a büszkeségtől. Az ország az örökös cirkuszoktól hangos, a gyűlölködés, a kirekesztés, a zsidó és cigányellenesség elfogadottá - sőt lassan trendivé - vált.

Ráadásul ismét felvilágosított az írott sajtó egyik képviselője,  - siralmas, hogy ilyen írásokat produkáló emberek még taníthatnak is - hogy mindezeket a szörnyűségeket csak kitalálom. Mert bennem lakik az ördög. Gyökértelen vagyok, szánnivalóan menthetetlen és ráadásul unalmas.

Ő már csak tudja!

A TELJES CIKKET IROMÁNYT ITT OLVASHATOD