Kedves gyerekek!

Történt egy napon, hogy dakota hősünk rossz híreket kapott stábjának mobiljáról. Az SMS-ben ez állt: uram, szarban vagyunk!

Nosza felkapta a főnök a telefont, és emígyen szólott: mit idegesítesz állandó jelleggel a hülye üzeneteiddel? Nem én vagyok az, aki beéri egy ilyen semmitmondó információval! Ezt inkább hagyd meg a népnek. Azonnal mondd, hogy mi van, mert már így is eléggé nagy a káosz ezzel az orosz úttal kapcsolatban. Piszok váratlanul ért, hogy mégsem tudtam magam meghívatni vacsorára a ruszkikkal, azt se tudom, kinek mit hazudtam, hogy mentsem, ami menthető, tehát ne szarozz! Mondd!

Gondolhatod, hogy érezte magát, mikor megtudta, miről is van szó.

Kiderült, hogy a magyar gárda már nem csak a komcsi alpolgármester pofánvágásán van túl, hanem felképelt még egy embert. Az a szerencsétlen egy szál síppal ment ki a fehérlovas happaningre ahelyett, hogy valami jó kis molotov koktélt vitt volna magával! Hát rá is faragott, de rendesen!

Na, azért ez már egy kicsit tényleg kezd cikis lenni! - gondolta a főnök.

Gyorsan felkapta a kabátját, beült a páncélozott autójába, és elindult öreg barátja várába. Miután illendően köszöntötték egymást, az elnök hellyel kínálta. Mivel látta, hogy nagyon fel van pörögve a fiatalember, (nem tudom, miért mondja mindenki, hogy fiatal, de mindegy, így szoktuk meg)  a kezébe nyomott egy pohár szódát, meg egy nyugtatót, és ráparancsolt: Kapd be!

Ettől a határozottságtól az ifjú lenyugodott kissé, és felvázolta a tényeket.

Laci bátyám, cseszd meg! Miért nem voltál képes rászólni ezekre a gárdistákra az alakuló naggyűlésükön, hogy legalább ne az ablakod alatt feszkózzanak? Most már nem csak a pofájuk jár, hanem a kezük is! Igaz, hogy csak a komcsikat csépelik, meg azokat, akik csúnyán néznek rájuk, de akkor is. Ha időben szólsz, most nem az én nyakamba szakadna ez a sok szar! Nem elég, hogy magamat meg kell védenem a ballibák örökös nyavalygása miatt, - hogy így határolódjak el, meg úgy határolódjak el - még ráadásul helyetted is magyarázkodhatok. Megértelek, hogy most már elég hülyén venné ki magát, ha rájuk keménykednél, hogy pofa be, de hát istenem! Van az úgy, hogy kellemetlen helyzetbe kerül az ember, mégis mondania kell valamit. Látod, én is hogy jártam ezzel a Putyinnal? Mégis megmagyarázom valahogy, miért nézett ablaküvegnek, oszt' jónapot! Majd elfelejtik a népek, és csak a szépre fognak emlékezni. Inkább azt vitassuk meg, mi lesz, ha nyerek, de nem nagyon? Ezek a feketeruhás vadmarhák meg beülnek a Házba? - szakadt ki az elkeseredett dakotából az elfojtott kétségbeesés.
 

Hmm... - hümmögött az öreg. Fiam! Te ismersz engem, önfejű és büszke ember vagyok. Még azt sem mertem beismerni, hogy fogalmam sincs, milyen állatot simogatok a sűrű rengetegben, nehogy tanulatlannak gondoljanak a zemberek. Nem képzeled, hogy pont most, pont erről a nyavalyás gárdáról fogok határozottan nyilatkozni? Persze tudom, hogy nagy szarban leszel, ha csak kicsit nyersz, mert akkor mindössze két választás áll előtted. Nyíltan vagy sunyizva lepaktálsz velük, vagy nem. Utóbbi esetben viszont kurva kevés lesz az a háromezer rendőr, amit beígértél a népnek! Ha ezek a gárdistáknak nevezett majmok ugyanazt fogják művelni akkor is, mint amit most művelnek, akkor megszívtad.Ezen még agyaljunk egy kicsinykét, de ne túl sokáig, mert ha a hídhoz érünk, már késő lesz. Ott nem érünk rá szarakodni. Aki bújt, aki nem, át kell kelnünk, és kész. - mondta a jó öreg, és visszavonult a lakosztályába, gondolataira hagyva ifjú barátját.

Na, most aztán kurva okos lettem - gondolta a főnök, és csalódottan elindult haza.

Otthon jól kiosztotta az asszonyt, mert már megint nem volt képes határozottan közölni a babysitterrel, hogy iskola után ne a MacDonaldsba vigye a gyereket, hanem a Kokó vendéglőjébe. Magyar gyereknek magyar kaját, vagy mi a jóisten!

Miután így elrendezte a dolgokat, fáradtan belezuhant az ágyba, és azonnal álomba merült.

Aludjatok ti is, és álmodjatok szépeket.