Kedves gyerekek!

Remélem ágyban vagytok már, mert hamarosan folytatom a tehetséges, (fiatal) középkorú  politikusról szóló mesét, amit a minapában kezdtem el. Figyeljetek nagyon, mert komoly dolgokról fogtok hallani.

Laci bácsi, a jótét öreg apóka nagyon szereti az ő viktor nevű fiatal barátját.

Tudjátok, róla meséltem nektek a minap.

Ez a szegény, szerencsétlen sorsú tehetséges, karizmatikus, dakota fiatalember felkereste egy szép napon idős mentorát.

Laci bátyám, ha lenne pár perced, váltsunk néhány szót az én gyötrő gondjaimról - mondotta volt a főnök.

Azzal elmesélte neki, hogy nagyon unja már, hogy állandóan könyveket kell írnia, hogy ezek eladásából eltarthassa öt gyermekét, és szerető hitvesét. Elmondta továbbá azt a vágyát, hogy szeretné már végre nagyon gyorsan a magáénak tudni kicsiny hazánkat, de ha lehet, a koronát szeretné már végre legalább felpróbálni. Titokban azt is elmesélte, hogy a koronára tulajdonképpen azért ácsingózik leginkább, hogy ezáltal alkatilag magasabbnak tűnjön.

Hogy nézne már ki egy ily csökkent méretű király? - kérdezte kétségbeesetten.

Légy türelemmel édes fiam, van néhány elintéznivalóm. Tudod, a haza egységét kell megóvnom, és ez bizony nagyon sok feladattal jár. De megígérhetem, hogy mikor visszatérek, jó hírt hozok neked. - válaszolta az öregember, azzal elindult, hogy bokros teendőit ellássa.

Bejárta a fél világot. Ukrajnában találkozott a néppel, amely szeretettel fogadta őt.

Sétálgatott a rengeteg erdőben, és megsimogatott valami helyes állatot, de nem merte megkérdezni, mi az, mert félt, hogy műveletlennek tartanák, pedig nem az.

Aztán még egy focimeccset is lejátszott, de a brutális rendőrök végiggyalogoltak a hátán, amikor átverekedték magukat a tomboló tömegen, hogy elkezdjék eloltani a felgyújtott székeket, mire a tűzoltók megtalálják a tűzcsapot a rohadt parkoló autóktól.

Gondolhatjátok, mennyire elfáradt szegény elnök bácsi.

Lesétált a folyópartra, és nézte a vizet. Eszébe jutott, hogy milyen alacsony most a vízállás, meglátszik, hogy ezt a mostani kormányt még a jóisten se szereti, mert viktor mondta volt egy alkalommal, hogy az isten szeretét az árvíz bizonyítja. Milyen okos ez a fiú, megérdemli, hogy segítsek neki.

Átöltözött hát a legszebb öltönyébe, és azonnal útnak indult a Vatikánba, hogy felkeresse a szentatyát. Előzőleg magához vette pártfogoltja alkalmassági bizonyítványát, hogy meggyőzően tudjon érvelni a pápánál viktor érdekében.

A szentatya üdvözölte a messziről jött embert, aki azt mond, amit akar, és megígérte neki, hogy minden nap elmond egy egész rózsafüzért azért, hogy egy szegény fiatalember végre megkaphassa a játékszereit. Hiszen saját pápa szemével látta dokumentumot! Az áll benne, hogy viktor ért a miniszterelnökséghez. Miért ne lehetne belőle jó király?

A pápa útjára bocsájtotta az államfőt, és szerencsés utat kívánt neki.

A megfáradt apóka hazaérkezése után megnyugtatta kedvenc miniszterelnök-király-törzsfőnök barátját, és meleg kézfogással pecsételték meg az együttműködésüket.

Azzal nyugovóra tértek, mert másnap megint nagyon sok munka várta őket a hivatalukban.

Aludjatok hát ti is, legyen szép az álmotok!

Az jóságos elnök többi elfoglaltságát itt nézhetitek meg