Életetem első görög nyaralása 1991-ben, a közép-görögországi Kamena Vourla városában telt. Ez a görög nyaralás határozta meg későbbi életem nyaralási szokásait. A görög táj, a görög emberek és kultúrájuk örökre rabul ejtett.

Azóta több, mint tíz alkalommal töltöttem szabadságom legszebb heteit ebben a csodálatos országban. Kamena Vourlától úgy másfél órányi buszozással értük el a Meteorákhoz vezető szerpentin út alját. Döbbenetes élmény volt, ahogy a busz lassan felfelé haladva időnként visszafarolt, lehúzódott egy kissé kiszélesedő padkára, hogy a lefelé igyekvő járműveket elengedje, hiszen az út keskeny lett volna két egymás mellett elhaladó autó részére is. Görög nyaralások során többször megállapítottam, hogy a görög sofőrök magabiztosan, és hajszál pontosan uralják járműveiket.

A Meteorák sziklái valaha a tenger fenekén helyezkedtek el. Számomra önmagában már ez a tény is felfoghatatlan. Valamikor 10 millió évvel ezelőtt a földmozgások következtében emelkedtek ki a tengerből.
A XI. században a sziklák között remeték éltek, majd a XIV. században az ellenséges török seregek portyázási elől a szerzetesek a tornyok tetejére húzódtak, így megközelíthetetlenné váltak. Az első kolostorokat felhúzható létrákon lehetett megközelíteni. Később kis kosárkában húzták fel egymást és a szükséges dolgokat. Valószínűleg soha az életben nem csodálhattam volna meg ezeket a klastromokat, ha bele kell ülnöm egy ilyen kis „kosárkába”.
A kosarakon ma már csak élelmiszert húznak fel, és a köteleket már nem kézi erővel, hanem géppel hajtva kezelik. A mai napig használják a köteleket a kosárral arra, hogy embert húzzanak fel rajtuk.

Ma a kolostorokat a sziklákba vájt lépcsőkön lehet megközelíteni, és bevallom őszintén, hogy a magam részéről nem nagyon mertem lenézni a mélybe a lépcsőkön felfelé haladva. Volt a turista csoportban olyan fiatal apuka, aki gyerekét a nyakába vette, és úgy lépkedett fölfelé. Hát… engem a hideg kirázott, mert amikor felértünk a kolostorhoz, a 613 m magasságból lepillantva a házak gyufaskatulya méretúnek látszottak. A kolostorok közül  a Nagy Meteora a legismertebb. Számomra szinte elképzelhetetlen, hogy napjainkban emberek önként vállalják azt, hogy ilyen puritán körülmények között éljenek. Bár a turisták hoznak némi felfordulást a világból, mégis kiráz a hideg a gondolattól, hogy ilyen messze élnek az úgynevezett civilizációtól.
A Szentháromság kolostor annyiban tér el a Nagy Meteorától, hogy mindenütt látszik a női szerzetesen keze munkája. Virágok, virágok és megint virágok…Különben itt is minden az egyszerúségről és a puritán életmódról tanúskodik.

Abban az évben még egy hatalmas élményben volt részem görög nyaralásom alatt. Csoportunk ellátogatott Athénba. Legalább 40 fokos meleg volt, és ezerrel tűzött a nap. Gyakorlatlan voltam még a mediterrán nyarak tekintetében, így napszemüveg nélkül indultam a városnézésre. Olyan napszúrást kaptam, hogy még a szemhéjam is hámlott, és a szemem annyira szúrt, hogy szinte vakon – persze idegesen – jártam végig a hatalmas piacot, miközben patakokban folyt a könnyem. Semmi élvezetet nem találtam az egészben. Ráadásul párommal eltévedtünk, és Athén leglepukkantabb részét is volt szerencsénk végigrohanni. Nagy nehezen rátaláltunk a találkozóhelyre, és csoporttal együtt elindultunk életünk nagy élménye felé, az Akropoliszhoz. A lábunk alatt fehérre meszelt út vezetett a Fellegvárba. Akkor értettem meg, mi is az igazi sikátor, ahogy kitárt karjaimmal elértem a járda két oldalán fehérre meszelt apró házak falát. Az Akropoliszról elénk táruló látványtól elállt a lélegzetem, és megfeledkeztem könnyezve fájó szememről. A lábunk előtt elterülő város beleveszett a tengerbe. Nem tudtam eldönteni, hol ér véget Athén, és hol kezdődik a végtelen víz. Csodálatos volt.

Görög nyaralásról nem beszélhetünk, amíg nem láttuk a Meteorákat és Athént. Görögország ezzel a két hellyel kezdődik. Nem tudom, mi vár rám még az életben, de ezekre a helyekre szeretnék még egyszer visszamenni és a mai eszemmel újraélni varázsukat.