Nyolc évi házasság után váltam el. Kicsik voltak még a gyerekeim, én pedig – mások szerint – csinos.

Igazából nem hajtottam arra, hogy belekeveredjek egy kapcsolatba egy meglehetősen elhibázott házasság után. Szükségem volt egy kis időre, hogy feldolgozzam a helyzetemet, és felépítsek egy teljesen új életet. Soha az életben nem volt férfi ideálom abban az értelemben, ahogy ezt a fogalmat emlegetni szoktuk. Nem vágytam arra, hogy kék szemű, szőke hajú hercegre találjak. Igazából a kapcsolataim soha sem kezdődtek hirtelen támadt vonzalommal, sőt… A férfi, aki életem legnagyobb, egyetlen szerelme volt,  egyáltalán nem is tetszett, csak amikor jobban megismertem emberileg.

Mindig is azt vallottam, hogy a külső nem fontos. Azonban egyetlen gyengém mindig volt a pasik vonatkozásában – és most ne nevess ki! - egy jól szabott férfi zakó. Lehet a férfi kopaszodó, vagy hosszú hajú. Viselhet farmer- vagy vászonnadrágot. Hordhat jól vasalt inget, vagy lezser pólót. Ha a férfi zakója kiemeli a vállát és a magasságát, én elgyengülök. Vicces, nem? Szerintem egy kicsit még ijesztő is. Szerencsém, hogy viszonylag kevés férfi visel manapság minden különös ok nélkül zakót. Az eset, amit elmesélek, a munkahelyemen történt.

Van egy partner cégünk, akinek a posta már vagy három számláját hozta vissza „címzett ismeretlen” megjegyzéssel. Egy kicsit idegesített már a dolog, mert több százezer forinttal rövidültünk meg. Felhívtam a cég képviselőjét, és elmondtam a problémámat. A férfi letette a szent esküt, hogy fél órán belül jelentkezik nálam – éppen a közelben volt – a számlákért. Piszkosul dühös voltam, mert szerintem maguktól is észre kellett volna venniük, hogy nem fizettek ki bizonyos teljesítéseket. Már éppen elkezdtem fogalmazni magamban, hogyan teszem helyre az ügyfél fejét. Ekkor kopogtak, és belépett Ő, a nagybetűs. Csodásan ragyogó kék szemek, napbarnított bőr, nyúlánk, izmos test, széles vállak, famernadrág, és …. csodásan szabott, elegáns, fekete férfi zakó.

Elállt a lélegzetem. Mondanom sem kell, hogy elfelejtettem a dühömet, és eszem ágában sem volt beolvasni a pasinak. Lefegyverző mosolyával teljesen levett a lábamról. Eddigi, férfiakról való elképzelésem – miszerint a külső nem fontos – romokban hevert. Velem együtt. Ugyanis ahogy megsaccoltam, a férfi zakóban legalább tíz évvel fiatalabb volt nálam. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen pasit valószínűleg olyan szinten körülrajonganak  a nők, hogy számomra már nem is marad hely.

Még napok múlva is végigfutott a hátamon a hideg, amikor az álompasi fekete zakóban eszembe jutott. Végtelenül bánatos voltam, hogy el kellett engednem. Egyetlen dolog vígasztalt csupán. Azt mondják, a kapuzárás előtti pánik jellegzetes „tünete” a nőknél, hogy náluk jóval fiatalabb férfiakra hajtanak.

Ezek szerint nekem még nem kell bezárnom a kaput.