Amikor fiatal anyuka voltam – már rég felnőttek a gyerekeim – nagyon értettem gyerek ruhák vásárlásához.
Egészen egyszerűnek tartottam, hogy ránézek a gyerekeimre, megsaccolom a méretet, és megveszem nekik a ruhákat.
Azt hiszem, minden gyakorló anyuka így van ezzel. Valahogy együtt növünk fel a gyerekeinkkel, és a zsigereinkben érezzük, ahogy növekednek. Látni nem látjuk, inkább csak érezzük.

Valószínűleg addig tart ez az érzés, amíg rá nem döbbenünk, hogy egyre kevésbé akarják, hogy lássuk minden rezdülésüket, és minden egyes új pattanásukat. Amikor először magukra zárják a fürdőszoba ajtót, és elhagyják a helyiséget, ha telefonálnak. Ez az életkor hamarabb eljön, mint gondolnánk. Amikor a saját gyerekeimnél bekövetkezett a változás, azonnal elvesztettem a gyerek ruhák vásárlásához szükséges szemmértékemet. Eleinte egyszerűen csak kicsi volt a méret, amit választottam. Valószínűleg még nem tudatosodott bennem, hogy a srácok megnőttek. Később már minden megvásárolt darabnak ronda volt a színe, vagy rémes a fazonja.

Következett az a korszak, amikor együtt mentünk vásárolni, mert a pénzt nem bíztam rájuk szívesen. Esetleg olyasmit vesznek, amire nincs szükségük, vagy amit rövidesen ki kell dobni, mert kifakul, kinyúlik, vagy elszakad. Ez a korszak nem tartott sokáig. Hamar meguntam, hogy órákon át járjuk az üzleteket, ami nekem tetszett, az nekik még véletlenül sem. Rá kellett jönnöm, hogy nem egyszerűen megnőttek, hanem felnőttek a gyerekeim. Rémes érzés volt. Egy darabig nem tudtam, mit kezdjek magammal. Volt egy időszak, amikor olyan szinten vettek semmibe, hogy nem tudtunk egymással szót érteni.

Aztán ez a korszak is elmúlt, és visszataláltunk egymáshoz. Igazi felnőttek lettek. Számomra egyszer és mindenkorra vége lett a gyerek ruhák vásárlásának.
Ma már van három unokám, akiket jobban szeretek mindennél és mindenkinél a világon. Mindenben és mindenkor ők az elsők. A lányom ajándékozott meg velük. Hogy őszinte legyek, én szinte soha nem vásárolok nekik semmit. A lányomnak adom inkább a pénzt, hogy azt vegyen belőle, amire a leginkább szükségük van. Szerencsére a gyerekeknek mindenük megvan, mert a vejem szüleinek van lehetőségük arra, hogy segítsék őket mindenben. Meg is teszik, nagyon rendesek, és tisztelem őket ezért.

A gyerek ruhák vásárlása azonban nekik is gondot okoz. Valahogy elvesztették a szemmértéküket. Valószínűleg hasonlóképpen, mint én.
Lehet, hogy furcsának találod a történetemet, de még nagyon fiatal vagy. A te kislányod még nem zárja magára a fürdőszobát, és nem megy át másik helyiségbe, ha telefonál. De hidd el, ez a sors minden szülőnek kijár.

Erre mondják a nálam sokkal bölcsebbek: ez az élet rendje.