Amikor a gyerekeim kicsik voltak, átestek mindenféle gyerekbetegségen, ahogy az már lenni szokott a kis emberek életében. A fiam ráadásul égetni valóan rossz kölyök volt, így aztán a baleseti sebészeti osztályokon törzsvendégnek számítottunk. Viszonylag jól viseltem a megpróbáltatásokat, és tettem a dolgomat, amikor megtörtént a baj.

Szerencsére anyukám segítségére mindig számíthattam, ami nagy előny volt a vérző sebek ellátásánál. Ezekben nem vagyok túl jó, és soha nem is voltam az. Ma már három unokám van, akiknél természetesen mindig adódik valami probléma. Mivel a lányom és a vejem nagyon jó szülők, így aztán én csak csendesen aggódom. A legkisebb baba a családban, most lesz tíz hónapos. Gyönyörű szép kislány, és szerencsére még nem volt semmi komoly betegsége.
A legnagyobb unokám is lány – nem kevésbé szép, mint picurka -, ám vele kapcsolatban már vannak friss aggódás-élményeim.

Éppen azon a napon került kórházba, amikor a lányom befeküdt a szülészetre. Sejted, hogy az egész család valamiféle tudathasadásos állapotban leledzett! Megszületik egy kisbaba, és a testvére valamilyen kiütéses, lázas betegséggel egy másik kórházban nyomja az ágyat… hát nem volt semmi. Felváltva ült valaki a betegágya mellett, szerencsére, ezt sikerült megoldanunk.

Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az egyik legnevesebb gyermek kórházban feküdt, amitől teljesen elkeseredtem. Milyen állapotok lehetnek más, kevésbé hírneves kórházakban? Még a hideg is végigfut a hátamon, ha csak rágondolok. Szegény lányom sírt, amiért nem tud egyszerre két helyen lenni, és nem tud olyan felhőtlenül  örülni az új jövevénynek, ahogy szeretne. Szegény vejem egész álló nap a kocsiban ült. Reggel a középső, egy szem fiúgyermekét óvodába vinni, aztán irány a szülészet. A kismamát megnyugtatni, a babát megsimogatni, és a város másik felében lévő kórházba hajtani, legnagyobb ’kiscsillagot” megölelni. Hazahajtani, a  nagyfiút felszedni az óvodából, majd újra vissza a szülészetre.

Másnapi bevinnivalót egyeztetni, még egy pár megnyugtató szó a mamának, és futás vissza a nagylány betegágyához egy jóéjt puszira.

Szerencsére az rémálom csak két és fél napig tartott. Kiderült, hogy a kiütések valószínűleg valami ételtől származtak, így a nagylányt végre hazavihettük a kórházból. Ha ismersz, tudod, hogy a történeteimnek mindig van valamilyen tanulsága. Ennek a történetnek pedig az, hogy amikor egy családba baba érkezik, örüljünk minden egészségben eltöltött napnak.

 Igaz a régi mondás, mi szerint „addig jó a gyerek, amíg rossz.”