Napjaink legnagyobb – számomra legijesztőbb – gondja az egyre növekvő energia felhasználás, és a környezetünkre végzetes mennyiségű szennyező anyag kibocsátás.

Az emberi faj, amely hatalmas tudás birtokosa, képtelen korlátozni saját kényelmi  törekvéseit. Az üzemanyag fogyasztás csökkentése pedig az első konkrét, hatékony lépése lehetne az állandóan címlapon hozott globális felmelegedés elleni tetteknek. Szavakban persze nincs hiány. Nem kell nagy dolgokra gondolkodni.

Ahogy a közmondás tartja „sok kicsi sokra megy”. Nézzünk körül közvetlen környezetünkben! A bölcsitől az egyetemig háztól házig kocsival fuvarozzák gyerekeiket a szülők. Az üzemanyag fogyasztás csökkentését azzal próbálják elérni, hogy korszerűbb, drágább autókat vesznek ahelyett, hogy csemetéiket megtanítanák arra, hogyan kell tömegközlekedési eszközökön eljutni „a” pontból ’b’ pontba. Amikor fiatal voltam, ki nem állhattam a ’bezzeg az én időmben’ kezdetű mondatokat, most mégis kénytelen vagyok előrukkolni ezzel a szófordulattal.

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, előbb a kicsit vittem a bölcsibe, aztán a nagyot az oviba – gyalogosan és busszal. A bevásárlás sem úgy zajlott akkoriban, mint manapság. Igaz, hogy minden nap kellett boltba menni, mert sokakkal együtt nekünk sem volt autónk, ezért apránként kellett a hétvégi főzéshez valót hazacuccolni. Valahogy mégis kibírtuk.

A mai napig sincs autóm, fiatalabb se lettem azóta, mégis megoldom valahogy. Szóval, ha a gyerekeket nem szolgálnák ki a szülők olyan mértékben, mint ahogy most teszik, talán sok tekintetben felelősebb felnőtteket nevelnének belőlük. Igazából az is érthetetlen, hogy míg állandóan tele vannak panasszal, mégsem sajnálják pénzük jelentős részét benzinre költeni.

Az üzemanyag fogyasztás csökkentést – mint minden más önkorlátozást – az emberek nagy része természetesen másoktól várja. Pedig lefogadom, ha mindenki hetenként egyszer-kétszer otthon hagyná az autóját igen jelentős üzemanyag fogyasztás csökkentés mutatkozna. Talán a döntéshozóknak azon kéne törniük a fejüket, hogyan ösztönözzék az üzemanyag fogyasztás csökkentés ezen módját.

A közlekedési cégek – gondolok itt konkrétan egyre, de ez nem éppen a reklám helye – a folyamatos jegyár emelés helyett inkább ösztönözhetnék az embereket, hogy járműveiket válasszák a napi közlekedésre. Az ösztönzésre fordított összeg sokkal kisebb lehetne, mint a cégvezetők javadalma, és minden esetre sokkal hasznosabb eredményt hozhatna. Az üzemanyag fogyasztás csökkentés közügy.

Annak üzenem, aki erre magától még nem jött rá:  ha kell, ha nem autóban feszíteni nagyon ciki, és majdnem olyan egészségtelen, mint a dohányzás!