Nem tudom meséltem-e már, de legfeljebb rám szólsz, ha unod. A kert végében volt egy két helyiségből álló bungaló, – persze ne gondolj valami különlegességre – még apu építette vagy negyven évvel ezelőtt sóskúti mészkőből, téglából és agyagból. Amolyan „magad uram, ha szolgád nincs” építmény. A tetejét valami nagyon régi hullámpala fedte. Minden esetre sok évig szolgált garázsként, és itt tároltuk a kerti szerszámokat is. Apu minden évben szépen rendbe tette. Kijavítgatta a vakolatot, lefestette a falat.

De apu már tíz éve meghalt, így a bungi szép lassan lepusztult. Az egyik felét néhány éve kénytelenek voltunk lebontani, mert beázott és a falak elkezdtek kifelé dőlni. Aztán két éve lebontottuk a másik felét is.

A fiam szép takaros kupacokat rakott a lebontott anyagokból – persze csak ideiglenesen, amíg nem sikerül konténerre összekuporgatni vagy harmincezer forintot.  Egyik kupac a termésköveket és az elkorhadt faanyagot tartalmazza. A másik kupacban hevernek a tüzelésre alkalmas fahulladékok. Igaz, nincs miben eltüzelni a fát, de sebaj, jó lesz majd valamire (vagy nem). A harmadik kupacba összegyűjtötte az időközben folyamatos növekvő gazt, amit időnként lesarlóz. Majd egyszer, ha kiszárad, eltüzeljük. Van még egy kupac, de ez igazán mutatós. A lebontott téglák kis toronyhoz hasonlóan egymásra rakva várják jobb sorsukat egy alig használt raklapon.
A kerítés mellett kaptak helyet az alig használt hullámpala lapok. Gondolhatod, milyen felemelő a látvány. Ráadásul a kerti szerszámok lassan elfogynak, mert nincs hová tenni őket. Jobb híján a ház sarkának támasztva áznak és rozsdásodnak.

A fiam leleményes fickó! A hétvégén nekilátott, hogy a lehetőségekhez képest rendet rakjon a Cséri-telepen. Térült-fordult, intézkedett, miközben én a lakásban tettem a dolgomat. Eltelt néhány óra, mikor a gyerek bejött szólni, hogy mutatna valamit. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam a művét.

Téglából helyre kis szalonnasütő-helyet épített, mellette pedig – elsőre egy szarkofágra hasonlító építmény díszelgett. Ez utóbbi fa tárolás céljára készült. Sajnos a szarkofágos megjegyzést nem bírtam magamban tartani, amitől fiú gyermekem kissé ideges lett és megsértődött.

Visszamentem a lakásba, és folytattam tovább a munkámat. Mikor legközelebb kimentem az udvarra, leesett az állam. A „szarkofág”-ot lécekkel kívülről megerősítette, és a lécektől a kerítésig kis tetőt készített a fatároló fölé a levitézlett hullámpala egy darabjából. Elég bizarr látványt nyújtott az építmény, de hamar hozzászokott a szemem. A tető alá ugyanis be lehet pakolni a kerti szerszámokat.

Bevallom, végül már kifejezetten tetszett az ötlet. Minden esetre sokkal olcsóbb, mint a készen kapható, kerti szerszámok tárolására előre gyártott kis faházak. Ha eltekintek a kis kupacoktól, amik még elszállításra várnak, tulajdonképpen egész jól néz ki az udvar.

 Legfeljebb majd nem nézek a kupacok felé.