Amikor a 70-es években házunkat, minden helyiségben padló burkolat volt. Talán túlzás is burkolatnak nevezni, mert minden egyes lap mozgott a talpunk alatt az alatta egyenetlenné öregedett salak miatt.

Első dolgunk volt, hogy az aljzatot lebetonozzuk, és gyönyörű PVC padlóval borítsuk. Akkoriban jó minőségű linóleumokat lehetett kapni, és a pór népnek nem nagyon tellett parkettára. Arról nem beszélve, hogy könnyű tisztán tartani, nem kell csiszolni és fényezni. Az eltelt időben új PVC került a szobákba, mert sokkal szebbeket is lehetett már kapni, mint az eredetiek voltak. Ahogy telt az idő, rádöbbentem, hogy már régen parkettázhattunk volna abból a pénzből, amit szőnyeg vásárlásra fordítottunk az évek során. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a linóleum alatti beton hidegségét valamivel enyhíteni kellett.

Ezért aztán szőnyeg vásárlások tömkelegével próbálkoztunk. Először – biztos emlékszel még azokra a piros alapon mintás, rojtos szőnyegekre – hagyományos darabokkal próbálkoztunk. Szépek voltak, de elég hamar meguntuk őket. Akkoriban minden második lakásban ilyenekkel lehetett találkozni.

Következett a padlószőnyeg-korszak. Faltól falig eltakartuk vele a PVC-t. Hamarosan ebből is elegünk lett. Állandóan a porszívót – meg persze a derekunkat – gyötörtük. A gyerekek folyton leöntötték valamivel. Szörptől kezdve a kakaón át a lekváron keresztül minden volt ezeken a szőnyegeket. Mivel akkoriban még nem voltak olyan jó szőnyeg tisztító szerek, mint ma, gondolhatod, hogy néztek ki a valaha jobb napokat látott padló textiliáink. Repültek is a lomtalanításkor, ahogy illik.

Újabb szőnyeg vásárlási hisztéria kezdődött. A lakás tele lett rongy szőnyegekkel. Előbb a csíkos variáció következett. Ezeket is hamar megutáltuk. Kirázogatni nehéz fizikai munka volt, a porszívózás pedig nem jött be, mert a vákuum majdnem beszippantotta az egész szőnyeget.

Sebaj, gondoltuk. Úgy is olyan gyönyörű, hófehér gyapjú szőnyegeket láttunk az áruházban, hogy rögtön beleszerettünk. Már a gyerekek is nagyok voltak, talán érdemes megpróbálni. Meg is vettük a csodaszép darabokat. Igen ám, de akár mennyire vigyáztunk rájuk, előbb utóbb mégis bekoszolódtak. Az automata mosógépbe – akkor már volt ilyenünk – alig tudtuk betuszkolni a szőnyegeket. Egy hétbe is beletelt, míg a vastag anyag megszáradt. Természetesen ez is a rongy szőnyegek sorsára jutott. Előbb csak a kamrába száműztük őket, majd repültek a lomtalanításba.

A szőnyeg vásárlási cirkusz még ma sem ért véget. Mostani szőnyegem valaha narancssárga színben pompázott, kék mintáival nagyon jól mutatott. Ám az unokák gondoskodtak róla, hogy ketchup, kóla, és pudingfoltok tarkítsák. Hiába a kiváló tisztítószerek, a derekam már nem a régi, hogy álló nap csússzak-másszak, mint a reklámban szereplő nagyi, aki egy tabletta elfogyasztása után a hátán lovagoltatja unokáit.

Gondolom sejted, hogy hamarosan újabb szőnyeg vásárlás következik az életünkben, és a régi darabok is társaik sorsára jutnak, vagyis záros határidőn belül megtanulnak repülni.