Közel korombeli a szomszédasszonyom, - róla már meséltem - akivel telekszomszédok vagyunk.

Pontosabban közös a kapubejáratunk, de neki nincs a kertjéhez autóbehajtója. Így szívességből megengedem neki, hogy ha úgy adódik, autóval hajtson a telkéhez. Soha nem volt ebből probléma, mindketten igyekszünk, hogy ne is legyen. Igaz, hogy az utat, amin a kerteket megközelítjük, mindig is mi tartottuk karban. Gyönyörűen befüvesítettük, – soha nem volt gondunk parlagfű irtásra - kellemes látványt nyújt. Kis virágoskert húzódik az út mentén, ahol már kora tavasztól virítanak a virágok.

Egyik évben nagy szárazság volt, egész nyáron alig esett az eső. A fű elkezdett sárgulni, és nagy foltokban  ki is száradt. Elég ramatyul nézett ki. Nem mondanám, hogy felvet a pénz, ezért nagy fejtörést okozott, mi is legyen a növényzet felfrissítésével. Mindenképp szerettem volna úgy megoldani a gondot, hogy friss földet is adjunk az újonnan vetett fűmagnak. Gondoltam, ennek a tápértéke jobb, mint a régi földé, talán a kibújó gyep is jobban tűri majd a szárazabb időjárást.

Egyik nap beállított a szomszédasszonyom, és felajánlotta, hogy cserébe azért, hogy megengedem neki a közlekedést a kerthez, rendbe teszi a kis utat. Földet hozat, és gondoskodik arról, hogy jó minőségű fűmag is kerüljön a földbe. Meg is érkezett a teherautó, földdel, munkásokkal, fűmaggal együtt. Semmi perc alatt szétterítették a szép, fekete földet, és elszórták a fűmagot.

Néhány nap múlva – gondos locsolgatás, a gazda símogató tekintete által kísérve – szépen elkezdett zöldülni az egész terület. Napról napra erősödtek a fűszálak, és mindenki boldog volt. Egészen addig, míg ismerős levelű növények bújtak ki a gyep közül.

Nem hittünk a szemünknek. Egyik parlagfű csemete a másik után! Semmi baj! Gondosan nekiláttunk a parlagfű irtásnak. Egyiket húztuk ki a másik után. Na, ez sikerült – gondoltuk mi. Nagyot tévedtünk. Minden nap újabb, és újabb parlagfű tövet fedeztünk fel. A bokrok alján még arra is volt idejük, hogy a figyelő tekintetetek elől elbújva, szépen megerősödjenek. Azóta évek teltek el, és mindent megtanultunk a parlagfű irtásról. Leginkább azt, hogy nagyon fárasztó munkával, kitartóan kell dolgozni, hogy sikert érjünk el. Ma már csak emlék, – szerencsére - de a rosszabbik fajtából.

Hogy mi ebből a tanulság? Lehet, hogy közhelynek tűnik, - lehet, hogy közhely is – de ma már a fekete föld sem a régi.