Világ életemben büszke voltam arra, hogy mindennek az árát saját erőmből teremtettem meg, amim csak van.

Még mielőtt a szívedhez kapnál, megnyugtatlak, nincs túl sok mindenem.  A lakásom, a kertem, a bútoraim, és a fantáziám. A fantáziámra pedig nagyon nagy szükségem van, mert a lakásom beosztása elég érdekes, így aztán elég sokat kell agyalnom azon, hogyan rendezzem be úgy, hogy praktikus és csinos legyen.

A modern lakberendezés híve vagyok. Nem csak azért, mert az antik bútor nagyon drága, és nem engedhetem meg magamnak, hanem azért is, mert még csak nem is tetszik. Elnézést kérek azoktól, akik antikban utaznak, de én biztosan egy fillért sem adnék egy antik csillárért. Akkor sem, ha megtehetném és a lakásomban bálterem méretű helyiségek lennének, ahol jól érvényesülne a pompa. Nem az én világom.

A magam részéről az egyszerű, letisztult formákat szeretem. Ha sokkal több pénzem lenne, csodálatos ötleteim lennének. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a megfelelő anyagok, szerszámok birtokában magam is képes lennék – persze egy-két jó kivitelező szakember segítségével – egy otthon kialakítására a modern lakberendezés elvárásai szerint. Valószínűleg a lakás tele lenne világítótestekkel, és természetes fénnyel. Mindenütt ahol lehet, beépített szekrényekkel oldanám meg a tárolást. Még jobb lenne, ha gardrób helyiség látná el ezt a funkciót.

Utálom a szekrényeket a lakás különböző helyein. Csak a helyet foglalják, és bármilyen gondosan választom ki őket, mindenképp kaotikus, és zsúfolt hatást keltenek. Elfoglalják a teret hasznosabb tevékenységek elől. Szerintem a lakás leglényegesebb funkciója, hogy a benne élők számára a pihenést, kikapcsolódást, együttlétet lehetővé tegye, de mindenki megtalálja benne a saját kis kuckóját, ha egyedüllétre vágyik.  Ehhez mindenképpen szükség van egy hatalmas térre, ahol a család bármikor összeülhet. Amerikai konyhás megoldást terveznék, és a konyhapultot úgy alakítanám, hogy bárpult funkciót is betöltsön. A konyha és bár-bútorokat szigorúan fából készíttetném el. A nappaliban világos burkolattal növelném a teret, és erőteljes, világos pasztellszínű falakkal dobnám fel a helyiség hangulatát.
Az ülőbútorokat a fal árnyalatához illeszkedő, sötétebb kárpittal képzelem el, és természetesen a hozzájuk való asztalok is fából lennének.
Szőnyeget kizárólag a nappalinak abba a részébe tennék, ahol a kanapé helyezkedik el: a tévé és zenesarokban. A szőnyegekkel mindig csak gond van.

A hálószobákban csak ágy és olvasólámpa lenne, sok-sok könyvvel. Na és persze mindenütt virágok. Nem téli kertre gondolok, nem kovácsoltvas-virágállványos szörnyűségekre, és nem ablakpárkányra bezsúfolt virágcserepekre! Különleges, mutatós növényekre, amikre még ránézni is gyönyörűség! Nézd el nekem, ha amatőr módon képzelem el a lakást, hiszen nem vagyok szakértője a modern lakberendezésnek.

Egyáltalán semmilyen lakberendezést nem tanultam, de legalább – mondják – ízlés dolgában jó vagyok, arról nem beszélve, hogy álmodozni jó. Abból még senkinek sem lett baja, ha elképzelt valamit szépet.