A családalapítás még napjainkban is legtöbbször a házasságkötéssel kezdődik.

A régi görögöknél a házasság már kizárólag egynejűséget jelentett. Abban az időben a nők egyenrangúak voltak a férjükkel, de ne gondoljuk, hogy bárki – persze voltak kivételek – az együttélésnek ezt a módját ideálisnak gondolta. Nem volt több szükséges rossznál. A spártaiknál kifejezetten az utódnemzés célját szolgálta.
A házasságok a történelem folyamán,  hosszú évszázadokon át politikai szükségszerűségek mentén köttetett. Uralkodóházak házasodtak uralkodóházakkal hatalmuk megerősítése érdekében, vagy háborúk elkerülése végett. Magyarországon a XIX. sz. elejétől a XX. század közepéig jellemzőek voltak az érdekházasságok. Földet a földdel házasították össze, elszegényedett dzsentri-fiúk gazdag hozományt kerestek. Szerelemről szó sem volt, ahogyan férfi és nő közötti egyenlőségről sem.
Az asszonynak hallgass a neve. Nagyon sok élet futott zátonyra, mert a házasságból kilépni, -  ha nem is lehetetlen vállalkozás - de életre szóló szégyen volt.

A női egyenjogúság fokozatos kiteljesedése nem kedvez a házasság iránti vágynak, de szerencsére az esetek többségében ma már nem a vagyonszerzés vagy politikai hatalom megszerzése a legfőbb mozgatója a frigy megkötésének. Azonban a nők munkába járnak és karriert építenek, nincs idő, lehetőség és energia megfelelő partner kiválasztására, a kapcsolatok ápolására és elmélyítésére.
A házasság nem tartozik a mai nők álmai közé, vagy nem merik bevallani. Gyakran hallani olyan megnyilvánulásokat, hogy minek házasodni, ha úgy is válás lesz a vége. Ebben sajnos van némi igazság.

Ugyanis a házasság valóban csak akkor működik, ha a párok komolyan veszik a fogadalmukat. A megromlott, vagy kiüresedett házasság fenntartására tett kísérletek legveszélyesebb fajtája, ha a házaspár azért vállal gyermeket, hogy kapcsolatát megerősítse. Ez ugyanis szinte soha nem sikerül, ráadásul a gyermek csak rosszul jöhet ki ebből a játékból.

A lányom 10 éve ment férjhez egy sráchoz, akiről én azt hittem, hogy még a kezét sem fogta meg addig. A menyegző előkészületei egy rémálomhoz hasonlítottak. Nekem soha nem ment jól anyagilag, a fiúnak viszont gazdagok voltak a szülei.
Elkezdődött a lótás-futás. Menyasszonyi ruhát is csináltatnunk kellett, mert a lányom valami egyszerűt, de egyedit szeretett volna.
Ráadásul ötödik hónapos terhes volt az unokámmal, így olyan ruha kellett, aminek a bőségét napról napra lehet szabályozni, és elfedi az édes kis tikot. Csináltam egy csomó tojás és csoki likőrt, és sütöttem egy rakás süteményt. Elintéztem a vacsorát, a zenekart és sok minden mást, ami ilyenkor szokásos. Szerencsére a menyegző előkészületeiből a nászomék is bőven kivették a részüket, és korrektek voltak a pénzügyi elszámoláskor is. A lányom házassága nagyon jól sikerült. Már három gyereke van, lassan-lassan – amikor épp nem szül – elvégzi a főiskolát. Jól érzi magát otthon a gyerekekkel.
Bízom benne, hogy az ő házasságuk nem végződik majd válással, és azon ritka párok közé fognak tartozni, akik a gyémánt lakodalmukat is megtartják.

Még akkor is ezt szeretném, ha a gyémánt menyegző előkészületeiben én már biztosan nem veszek részt.