 Bizonyára észrevetted, hogy január óta nem született bejegyzés az blogomban, aminek cikkeit tegnap költöztettem át ide.
Igen, januárban valahogy elment a kedvem attól, hogy a politikai dinoszauruszok ádáz tipródását figyeljem.
Csendes belenyugvással vettem tudomásul, hogy a zembereknek tele a hócipőjük az eddig regnáló kormánnyal. Igaz, - azon kívül, hogy a kormánypártok mindent megtettek annak érdekében, hogy lejárassák magukat - a tisztességes, korrekt, becsületes ellenzék is tett néhány lapáttal a szemétdombra.
Szóval megállapítottam, hogy teljesen hiába hergelem magam, megy minden a maga útján. A zemberek majd jól kiválasztják azokat, akik a Parlamentben ülnek majd az elkövetkező négy évben.
Akkoriban még azt hittem, hogy csak négy évről lesz szó. Ma már egész másként látom a dolgot, és ahhoz próbálom tudatosítani magamban, hogy még porszemnek is kicsi vagyok a gépezetben. Jobb lesz, ha nem izgatom magam túlságosan a tőlem teljesen függetlenül alakuló jövőn.
Vasárnap egy újabb választás előtt állunk.
Nem túl jó a felhozatal, de aki annyira következetes, és kitartó, mint én, - tudod, bika vagyok - természetesen tudja, kire szavaz majd. Az tuti, hogy én nem csinálok fülke forradalmat!
Még egy dologban vagyok teljesen biztos.
A politika nem lehet más. A politika az politika. A politikus pedig ember. Tisztességes, vagy korrupt. Szerény, vagy öntelt. Őszinte, vagy hazug. Azaz pontosan ugyanolyan, mint a többi ember. Se nem jobb, se nem rosszabb. És az aztán tök mindegy, hogy milyen színű a pártja.
Nekem nyugodtan elhiheted, már többféle alakulat irányítása alatt dolgoztam, mióta köztisztet viselek. Egyik kutya, másik eb.
De ha már választhatok, azt a kutyát választom, amelyik ugat ugyan, de nem harap.
|
