"Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót." (moly.hu)

Nem ismerős a történet? Gonoszarcú emberek, akik fellobbantják az emberekben a gyűlölet és ellenségeskedés lángját.  Sok-sok Mario-ra van szükségünk!
Csak az olvassa el a regényt, aki valóban felnőttnek érzi magát, különben úgy sem érti meg a lényeget.

"Jessie-t férje, a jó nevű ügyvéd szexuális játszadozásával szörnyűséges élményben részesíti. A középkorú Gerald csak úgy képes fölcsigázni vágyát, ha feleségét bilinccsel kikötözi. Egyszer aztán Jessie megunja a dolgot, és a hasztalan kérlelés után hason meg ágyékon rúgja fölhevült urát – és Gerald végzetes szívrohamot kap… S itt kezdődik a mozgásképtelen Jessie háromnapos kálváriája az isten háta mögötti nyaralóban. Magányos, de nincs egyedül. Mindenféle belső hangok formájában föltámad a múlt egy sötét fejezete – szomjúságtól hibbant agyában egymást beszéli túl a régi barátnő, Jessie feleség-énje, kislány-énje, és mind másra buzdítják; egy betévedt kóbor kutya marcangolni kezdi a hullát...' (moly.hu)

Szomorú aktualitása van annak, hogy ezt a könyvet ajánlom olvasásra. A regényből készült film főszereplője nemrégiben öngyilkos lett.

Ami a személyes történetemet illeti ehhez az ajánláshoz: kamaszkoromban - nem most volt, sajnos - jártam mindenféle klubokba. Annak idején - bármilyen hihetetlen - a fiatalok olvasó-klubba, opera-klubba jártak. Egy ilyen olvasó klubban olvastuk fel egymásnak Rideg Sándor regényét. Annyira röhögtünk, hogy időnként percekig kellet várnunk, míg az éppen ügyeletes felolvasó folytatni tudta. Szuper volt!

"Bendegúzt az anyja szolgálni adja egy „világvégi” bakterházba, valahol Monor és Vecsés között. A fiú lassan ismeri ki az idegen világ csalárdságait, de természetes eszére támaszkodva öntudatlanul is fölébe kerekedik környezetének. Nincs benne szándékos rosszindulat, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasóban mélyről, lelket felszabadítóan tör fel az elementáris nevetés." (moly.hu)

Linket küldök a filmhez.

"Őfelsége Blossom nevű hadihajója Tahiti felé tart, amikor fedélzetén a hajóinas erőszakos halálát követően lázadásra kerül sor, melynek végeredményeként néhány további test fekszik kiterítve (többek között tisztek is). És ezen a ponton a legénység tagjai, függetlenül attól, hogy milyen szerepük volt az események alakulásában, választásra kényszerülnek: vagy Tahitin maradnak, és megvárják a következő angol hajót, vele együtt a szinte biztos akasztást (az érvényes törvények értelmében ugyanis nem csupán a tényleges elkövetők, hanem az őket tétlenül szemlélők is bűnösek), vagy csatlakoznak az elszánt maghoz, és megpróbálnak eltűnni a „korona” szeme elől (ez persze a felfedezések korában, amikor minden évben indulnak expedíciók távoli, még ismeretlen szigetek felé, nem is olyan egyszerű)." (ekultura.hu)

Robert Merle könyveiben legtöbbször azt a titkot feszegeti, hogyan tudnak az emberek kényszerűségből összezárva emberek maradni. Mivel legtöbben nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy idegenekkel éljünk a változtatás reménye nélkül, nehezen képzeljük el, milyen is lehet. Nos, Merle megmutatja nekünk, milyenek vagyunk mi emberek valójában. Nem lehetünk rá büszkék.

A Wikipédia szerint "A 22-es csapdájaJoseph Heller szatirikus történelmi regénye, melyet először 1961-ben adtak ki Amerikában. Magyar nyelven Papp Zoltán fordításában először 1969-ben adta ki az Európa Könyvkiadó.

Chaplin! Chapman! Cleese! Gilliam! Hitchcock! Idle! Jones! Palin! Presley! Sinatra! Visconti! Tizenegy remek vezetéknév, amely most először szerepel együtt egy könyv hátsó borítóján!
Korabeli jelmezek! A Ni-mondó lovagok! Politizáló parasztok! Díszcserje-ágyás! A vérengző nyuszika! Egyéb korabeli jelmezek! Ornitológia! Végtaglevágó-jelenet! Kattogó kókuszdiók! További korabeli jelmezek!
Van, aki nem ismeri Monthy Python örökzöld Gyalog galoppját? E könyv kezdőknek és fanatikusoknak egyaránt kötelező! (alexandra.hu)

Tényleg kötelező, kikérdezem!

Monty Python Brian életének profán története onnan indult világhódító útjára, ahol sűrű a köd és abszurd a humor, tehát Angliából.
Ezért aztán figyelmeztetünk, olvasó, ezt a könyvet vigyázva vedd a kezedbe! És kizárólag akkor, amikor egyedül vagy otthon. Ugyanis lesből támad, és ott csiklandoz, ahol nem számítasz rá.(moly.hu)

Ami azt illeti, a leírás fedi a valóságot!

Robert Merle második regénye a Mesterségem a halál, megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. De nemcsak ennyi, hanem csupa kérdés, döbben rácsodálkozás a kor ijesztő képtelenségeire. Hogyan válhatott az ember a nácizmus pokoli gépezetének érzéketlen alkatrészévé? Hogyan gyakorolhatta Rudolf Lang ugyanolyan lelkiismeretesen és pontosan és szenvtelenül a halál "mesterségét" mint ahogy egy pedáns adótisztviselő az adótartozásokat könyveli a tartozás követel rovatokba? Mi történt ezzel az emberrel? Tébolyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is normális csecsemőként született. Mi okozta ház jellemének iszonyú károsodását? Ki a bűnös? Hol végződik környezetének felelőssége és hol kezdődik az övé? És Robert Merle válaszol: sallangtalan, de drámai eszközökkel tárja fel Vilmos császári , a prefasiszta és a fasiszta kort és jellegzetes alakjainak kórképét. (antikvarium.hu)