Nem is tudom elmondani, milyen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet – valahogy kimaradt a középiskolai és a főiskolai olvasmányaim közül. Tényleg kár, hogy nem jutottam hozzá korábban, ugyanis nagyon klassz kis könyvről van szó!
Nekem a stílusa tetszett a legjobban. Főleg azért, mert az utóbbi időben elég sok romantikus könyvet olvastam (ill. egy-két komolyabb szépirodalmat), és valami egészen másra vágytam már. Ez meg egy vagány kamaszsrác elbeszélése kissé szleng stílusban.

A sztori röviden:
„Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik.”

Ez a „kedvére tölti” persze azt jelenti, hogy ezalatt a három nap alatt szórja a pénzt, taxival utazik, hotelban száll meg, bárokban tölti az éjszakát (és ahol tud, szeszes italt iszik, pedig még kiskorú)… Emellett persze sok más kaland is történik vele. Külön ki kell emelnem a húgával való szoros kapcsolatát, mert ő az egyetlen, aki valamilyen szinten hatással bír bátyja zűrös életére.

Ami még tetszett még a könyvben az az, hogy részletesen leírja a srác gondolatait. Pl. zajlik egy párbeszéd, és közben teljesen máshol jár az esze és összevissza csaponganak a gondolatai.
/Sajnos a „fő kérdésre” nem kapunk választ: Mi történik a kacsákkal télen, amikor befagy a tó vize? :)))/

Szóval jó kis könyv, és tényleg sajnálom, hogy nem olvastam korábban, úgy 16-18 éves koromban. Akkor biztos másképp éltem volna át, ha benne vagyok én is a kamaszkorban és hasonló problémákkal küzdök, mint most, így „vén fejjel”, amikor is csak mosolygok Holden útkeresésén és nagy tervein.

„…Azt hittem, a zabföldeken. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a srácfogó a zabban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.” Folytatás...

A regény cselekménye egy lakatlan szigeten játszódik, ahova egy csapat angol kisfiú kerül egy repülőgépkatasztrófa túlélőiként. A gyerekek magukra vannak utalva, a szigeten nincsenek felnőttek, így fokozatosan eltűnnek az otthon megszokott szabályok és korlátok az életükből.

A történet főszereplői Ralph, Röfi, Jack, Simon, Roger és egy ikerpár, Sam és Eric (együtt rendszeresen Samseric-nek szólítják őket). A fiúk először is vezetőt választanak maguk közül. Ennél a választásnál Jack, a kórus vezetője, alulmarad Ralphfal szemben. Ralph ezután igyekszik megszervezni a sziget életét, amiben Röfi van a legnagyobb segítségére, egy szemüveges, asztmás, kicsit túlsúlyos kisfiú, akit a többiek sohasem fogadnak be igazán maguk közé.

Kezdetben a fiúk megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb, hogy megtesznek mindent azért, hogy felhívják magukra a felnőttek figyelmét. Ehhez pedig a leglényegesebb, hogy tüzet kell rakni, aminek a füstjét messziről is meglátni, és ezt a tüzet állandóan ébren kell tartani.

Az első konfliktus akkor alakul ki Jack és Ralph között, amikor a tűz Jack hibájából elalszik (Jack inkább vadászni megy, ahelyett, hogy a tüzet őrizné), és egy hajó pont akkor halad el a sziget mellett, amikor a tűz nem ég, így nem fedezik fel őket. Ralph akkor szigorúan lehordja Jacket, de a fiúk többsége nem törődik különösebben a tűzzel, örömmel eszik az elejtett disznót.

A konfliktus Ralph és Jack között folyamatosan éleződik. Ralph megpróbálja a közösséget egyben tartani és védeni. A szakításra akkor kerül sor, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit -- a gyerekek valójában egy szörnyethalt ejtőernyős szél mozgatta holttestét hiszik szörnynek. Jack maga hív össze egy gyűlést, hogy ő legyen a vezér, azonban senki sem áll ki mellette és ő sírva és megszégyenítve hagyja el a közösséget. Nem sokkal később azonban a nagyobb fiúk többsége követi őt, és ezzel megalakítanak egy külön törzset, ahol már Jack a vezér. Ők azután vademberek módjára kifestik magukat, és csak a vadászattal törődnek, nem érdekli őket a megmenekülésük. Később kiderül, hogy Jack nagyon szigorú vezető, volt akit megkötöztetett, és meg is veretett. Ekkor születik meg a Legyek Ura is: Jack új törzsének első vadászata során a leölt disznó fejét mindkét végén kihegyezett karóra szúrják, feláldozva azt a szörny kiengesztelésére. Ez a karóra tűzött disznófej azután mágnesként vonzotta a legyeket. Folytatás...